Általában az első pánikroham után rögtön megváltozik a beteg élete és gondolkodásmódja. A félelem uralkodik felette, mindíg azon rágódik, hogy mikor lesz egy újabb epizód.
A fent leírtak sajnos a betegséggel társulnak, de erőt kell vennünk és megváltoztatni a gondolatainkat. Ugyan már! Hagyjuk a bajainkat, ne érdekeljen minket, mert ha ezen rágódunk nagyobb a valószínűsége, hogy újra "ránknyit" a pánik!
“Az vagyunk, amit gondolunk. Mindaz, ami vagyunk, a gondolatainkból táplálkozik. Gondolatainkból építjük fel a világunkat.” (Buddha)
Csak gondoljuk végig Buddha bölcsességét. Ez így van! Nagyon fontos, hogy csak is pozitívan gondolkodjunk. Csak is arra gondoljunk amit akarunk és ne pedig arra, amit nem akarunk! Tehát butaság olyasvalamire gondolni ami rossz. Töltsük el elménket építő jellegű gondolatokkal, éljük bele magunkat és hagyjuk végre a bajokat, betegségeket! Tegyünk nagytakarítást agyunkban, dobjunk ki minden olyan dolgot ami fölösleges! Lazítsunk és élvezzük az életet!
A hit
Ha megkérdezek valakit, hogy mi jut eszébe a "hit" szóról, legtöbben azt válaszolják, hogy vallás. Pedig a hit nem feltétlenűl a vallásról szól. Elmesélnék a hittel kapcsolatban egy történetet:
Írásbeli érettségi előtt, a dohányzóban gyülekezett az osztály. Már majd nem mindenki ott volt, ám a padtársam sehol, aki egyik legjobb cimborám. Egyik osztálytársamat, aki épp akkor jött megkérdeztem, hogy: nem-e látta? És erre ő: Meghalt. Mondom: ne hülyéskedj már! Erre ő: viccen kívűl, most mondta osztályfőnök!...Na és itt jön képbe a hit: Lefagytam teljesen, a pulzusum az eget verte és ideges lettem (hát persze, hogy ideges lettem, hiszen egyik legjobb barátomról volt szó) Ezután megjelent a padtársam, tehát poén volt az egész(bár elég szar)
Na már most! Mi is történt akkor? Az, hogy elhittem azt, hogy osztálytársam egyben az egyik legjobb barátom meghalt. Egy gyors lelki folyamat játszódott le bennem, ami testi tüneteket produkált. Gondoljuk csak végig! Osztálytársam vígan élt és csak késett, de mivel én elhittem, hogy meghalt már ideges is lettem.
Ezzel az egésszel arra akartam kilyukadni, hogy higyjük el, hogy nincs semmi bajunk és a testünk reagálni fog! Ezért kell építő jellegű gondolatokkal eltölteni elménket!
Egy hatásos módszert szeretnék még megosztani, ami ugyan csak a hittel kapcsolatos.
Vegyünk egy kis méretű dobozt! (lehet bármilyen: fa, papír vagy esetleg egy ékszeres doboz) Ha elindulunk otthonról írjuk fel kis cetlikre a problémákat, példáúl fejfájás, szorongás, stb. Tegyük bele a dobozba a cetliket és zárjuk be! Higyjünk abban, hogy a problémák ott vannak a dobozba bezárva és már nem gyötörnek. Persze ez a módszer nem fogja egyből megszüntetni a problémát, sőt nem is a módszer hanem mi szüntetjük meg! Fontos azonban az, hogy ne kételkedjünk ebben a módszerben, ne mondjuk azt, hogy: "ez nem is működik", mert akkor bizony nem is fog! Ha nem enyhül a panasz, csak gondoljunk arra, hogy példáúl: "nem is fáj a fejem, mert ez a probléma otthon van bezárva".
Ezt a módszert használom én is és nálam bevált, bár vannak napok mikor én is kételkedek, de ilyenkor nem is látok semmi eredményt.
Ez a módszer alkalmazható más módon is: példáúl ellehet égetni, kilehet dobni vagy elásni jó mélyre. Ezt mindenkinek a fantáziájára bízom! A lényeg a HIT legyen!
Szép napot!...és csak semmi pánik!
V.
